5.fejezet

Okulva tavalyi hibáiból, Lumpsluck idén nem hagyta, hogy mi magunk válasszunk párt az óráján, ő jelölt ki számunkra egyet.
- Potter! 
- Igen, Tanár úr? - James unottan emelte fel a fejét a padról és nézett az öreg professzorra.
- Úgy látom el kell téged is választanom a jó barátaidtól, akik szintén keveset konyítanak a bájitaltanhoz. Nem is tudom ki lenne neked a legjobb pár...
- Tanár úr, erre igazán semmi szükség, elvagyok én itt! 
- Megvan! Longbottom kisasszony, hasonló szinten áll a tudásotok is! 
A nevem hallatán én is felkaptam a fejem és heves tiltakozásba kezdtem. Kinek van kedve Potterrel karöltve bájitalokat főzőcskézni? Talán Claricenek lenne, már évek óta bele van zúgva a fiúba, de nekem nincs. Nem vagyok társasági ember, főleg akkor nem, ha egy James féle lenne a társaságom. Persze ez Lumpsluckot nem igazán hatotta meg, a fiú pedig pillanatokkal később mellettem foglalt helyet, persze felszerelés nélkül.
- Gondoltam könyv is kellene hozzá, de ahogy gondolod - motyogtam, így nem hallotta egy szavamat se, inkább csak a pálcájával játszott, amivel az összes pennámat, vagy az asztalon heverő hozzávalókat tolta tőlem minél távolabbra.
- Még egyszer felemeled azt az istenverte pálcát, én Merlin szakállára esküszöm, hogy olyan átkot szórok rád! - tudatlanul ugyan, de kicsit megemeltem a hangom, ami mindenki figyelmét felkeltette, beleértve Lumpsluckot is. 
- Megkérnénk Mr. Pottert, hogy több időt fordítson a feladatra és kevesebbet Longbottom kisasszony szórakoztatására! 
- Remélem most az egyszer hallgatsz egy tanárra és békén hagysz! Inkább aprítsd fel a macskagyökeret! - James már szólásra nyitotta a száját, de bele se tudott kezdeni mondandójába, ugyanis fejbe vertem a könyvemmel. - Csendben tedd meg mindezt! 
- Elég volt ebből a ricsajból ott hátul! Még egy stikli és büntetésben részesültök mindketten! - nem hallottam még kiabálni az öreg Lumpsluckot, így eléggé meglepődtem, mikor felemelte a hangját. Rosszalló nézéssel jutalmaztam Pottert, majd folytattam a hozzávalók darabolását, amiket később a főzetbe kell tenni. 
Azzal, ha két tehetségtelen főzetkészítőt egy csapatba tesz az ember csak egy gond van, dolgozhatnak ők bármekkora odafigyeléssel, az eredmény soha nem lesz jó, többnyire csak egy nagy...BUMM! 
- POTTER! 
A fiú mellettem röhögött, mikor az egész főzet felrobbant és az arcunkon, a ruhánkon és a hajunkon landolt. Lumpslucknál persze itt telt be a pohár, egy pompás büntetőfeladattal jutalmazott meg mindkettőnket, takarítsunk fel mindent, amit a többiek hagytak és, amit én mi ketten és 10 pontot vesztett a Griffendél mindkettőnk oldaláról. Nem mondom, hogy nem tetszett a tény, hogy ellóghatok egy órát, de mivel az pont átváltozástan volt, amire szükségem lett volna és ehelyett James Sirius Potter fog boldogítani, mert segíteni nem fog. Lábát feltette a padra, majd kibontotta nyakkendőjét és teljes kényelembe helyezte magát. 
- Nem tudom, miért erőltetik ezt az egyenruha dolgot, egy famer sokkal kényelmesebb lenn. 
- Majd dobd fel az ötletet McGalagonynak, biztos nagyon fog örülni az ötletnek - próbáltam nem észrevenni és minél hamarabb befejezni a takarítást, de ezt nem hagyta, ugyanis állandóan jártatta a száját. Hihetetlen mekkora pöffeszkedő alak! Pedig a családja normális, ő meg a normális közelében sincs. 
- Tudod, Alice, azon gondolkodtam, hogy te vagy az egyik lány, akivel még soha nem történt semmi. Nem gondolod, hogy ezen változtatnunk kéne? Egyedül vagyunk egy teremben, szerintem ki kéne használnunk! 
- Merlinre, Potter! Ezt te se gondolhattad komolyan! - megint felcsattantam, ami mostanában gyakran előfordult, az idegrendszerem nem volt a toppon az elmúlt időben. - Ha még egy szót szólsz, egy elbűvölő átokkal jutalmazlak, de ezúttal komolyan!
Gyorsan befejeztem a feladatot, még pár perc és senki nem látta volna újra viszont Pottert, ezt pedig nem szeretnék a barátnői. 
Kyle és Kat az udvaron várt rám, hangosan nevettek, bizonyára jó hangulatban telt az óra, amit nekem ki kellett hagynom, pedig a jó hangulat McGalagonynál amúgyis ritka. 
- Valaki lőjön le! - fejemet Kyle mellkasának döntöttem, mire ők ketten csak még hangosabban nevettek, majd váltottak egymással egy ,,Szegény Alice" nézést. Tavaly ők valahogy sokkal közelebb kerültek egy,áshoz, amit nem bántam, de mégis éreztem, ha nem lettem volna velük olyan keveset, ez nem így lett volna, de erről nem én tehettem, csak apa és McGalagony kérésének tettem eleget, hisz pontosan tudom, ez mennyire befolyásolja majd a jövőmet. 
- Szerintetek mikor mehetünk le Roxmortsba? 
- Nem tudom, remélem minél hamarabb, már nagyon kedvemre lenne egy jó meleg vajsör! - lehunytam a szemem és magam elé képzeltem, ahogy a forró ital végigfolyik a torkomon, felmelegítve az egész testemet. Igen, ez hiányzott talán a legjobban, a roxmortsi hétvégék. 
- Féltem, hogy anyáék nem engednek majd toxmortsba a vérfarkas miatt, akit pár héttel a nyár vége előtt láttak a faluban.
- Álljunk csak meg! Ez nekem új dolog! Kat, avass be! - Kyle értetlenül nézett ránk, ezért Kat belekezdett a hosszadalmas történetbe, ami miatt az én szüleim is aggódtak nyár végén. Röviden annyiról van szó, hogy egy vérfarkast láttak Roxmorts közelében, de az nem harapott meg senkit, egy kocsmárost akart megtámadni, de még időben közbeléptek a faluban, de a vérfarkast nem sikerült elkapniuk. Minket nem ijesztett meg túlzottan a történet, de a szülőket annál inkább, több embert nem is akartak visszaengedni, de szerencsére McGalagony mindenkit biztosított arról, hogy amennyiben betartjuk a szabályokat, senkinek nem eshet bántódása az óvintézkedések végett. 
-  De jó, hogy erről a szüleim nem tudtak, tuti nem engedtek volna vissza! 
- Az a szerencse, hogy nem csináltak belőle nagyobb ügyet! Gondoljatok bele, mindenki úgy kezdett el viselkedni pár napig, mintha ismét Voldemort támadt volna ránk egy ilyen, mondhatni semmiség miatt - lehet, hogy én vettem túl lazán a dolgokat, de nem tudtam másképp tekinteni erre az ügyre. 
- Meg lehet őket érteni, szörnyű dolgokat éltek át és a legkisebb rossztól is óvni szeretnének minket! Vérfarkasok pedig már évek óta nem voltak a Roxforthoz ilyen közel. 
Nem akartam vitába szállni a barátaimmal, de még mindig nem tudtam megérteni a felhajtást, talán soha nrm is fogom, de ebbe bele kell törődnöm.